Pasolini

Lassan lezárom a Pasolini ügyet, legalább is egyelőre. A napokban elkezdtem járni egy film klubba és megint szembesülnöm kellett azzal, hogy igazából film rajongó vagyok és a filmes tudásom elég sovány. Aztán elkezdtem gondolkodni azon, hogy miért is írom ezt a blogot. Nem is osztottam meg eddig senkivel, szakmailag nulla, egyszerűen csak leírom a gondolataim. Eddig azért nem osztottam meg senkivel mert féltem a kritikától, de rájöttem, hogy nincs is mit kritizálni, mert egyszerűen leírom amit érzek, gondolok. A film fontos az életemben, gyerek koromban egyfajta menedék volt. Imádtam a bugyuta vígjátékokat, segítettek kikapcsolni, nevetni, elfelejteni a napi gondokat. Ez a mai napig így van csak egy idő után már egyre többet olvastam, elemezgettem magamban és egyre jobban érdekelt. Ez vezetett oda, hogy elmentem egy főiskolára és nem volt kérdés, hogy a film szakot fogom választani. Szóval ha nem is értek hozzá úgy mint egy film történész de szeretem annyira mint egy film történész és erről szól ez a blog.

Vissza Pasolinihez. Kicsit még magamnak is furcsa, hogy éppen pont vele kezdtem a blogom. Bajban vagyok vele, ugyan úgy mint a szakdolgozatom főszereplőjével David Lynchel. Szakmai tudása, hihetetlen érzéke nem csak a filmekhez hanem az irodalomhoz is vitathatatlan. De megfejteni az embert szinte lehetetlen. Gondolatvilága bonyolult filmes ábrázolás módja vitatható és igen nyers. De kétségtelenül egy zseni. Ezért is sajnálatos korai halála, amely a mai napig tisztázatlan körülmények között történt. Némi kutatómunka és utánaolvasás után kicsit csalódott vagyok, ugyan is elég sokminden amit olvastam Pasolinivel kapcsolatban az szinte csak kizárólag a művészi oldaláról közelíti meg a szerzőt és kevésbé afelől, hogy ki is volt ő valójában és milyen ember volt. Úgy gondolom, ahhoz, hogy igazán jól értsük meg őt tudnunk kell az életrajzát. Tudnunk kell, hogy nőtt fel, mik hatottak rá, mi befolyásolta az éppen adott művet amit irt, vagyis mi inspirálta. József Attila versei nemsokat jelentenének ha nem ismernénk betegségét és hányatott életét. Pier Paolo Pasolini megértése sokkal nehezebb feladat mint gondoltam, és ezért is hasonlítottam David Lynch-hez mert nagyjából ugyan olyan megfejthetetlen. Ásnunk kell ahhoz, (és itt van a határ a filmet szerető és érdeklő ember közölt a különbség) hogy az aki érteni is szeretné mi miért történt az utána néz. Ő már nem csak néző.

Természetesen filmje is válogatja hiszen Pasolini filmjei mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Vagy így vagy úgy de van véleményed. Míg egy Transformerst megnézel és köszönöd szépen utána. Sokat gondolkodtam ezen is és barátnőmtől is folyamatosan megkapom kérdésnek, hogy mi az a művész film? És mitől művészi egy film? Mitől vacak a Piranha 3 és miért soroljuk Fellini Rómáját a filmtörténeti klasszikusok közé. Hát erre elég hosszadalmas lenne válaszolni, de egyszer biztos benne lesz a blogomban. Pasolini érdekes, és mindenképpen megéri a kutakodást de semmiképpen nem ajánlanám annak aki még csak érdeklődik a filmek felől. Biztos fog még szerepelni a blogomban.

Fent már említettem, hogy elkezdtem járni egy filmklubba egy barátommal. Az ELTE szervezi egy könyvesbolt pincéjében és nagyjából követi is az iskolai időrendet. Félévente van egy szerzői filmes aki napirendre kerül és filmvetítésekkel egybekötött beszélgetések folynak. E félévi téma Ingmar Bergman. Őt már régóta nagyon szeretem. Kivételes tehetségű filmes és színházi ember volt. Nálam a csúcs a Hetedik Pecsét volt, de lehet ez as kurzus megváltoztatja a véleményem. Ezzel már be is vezettem a következő témámat amely egy időre igen meghatározó téma lesz itt.

Bergman, de természetesen mivel ez egy hosszabb lélegzetvételű dolog lesz ezért, néha lesznek napi aktualitások is, vagy más filmek amelyek éppen kihoztak a sodromból.