Kezdjük a végéről. Pier Paolo Pasolini. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az egyik legfelkavaróbb és legnagyobb hatású olasz rendező. Figyelembe véve, hogy milyen zseniális filmeseket adott a világnak Olaszország ez a kijelentés bátornak tűnhet. Filmjei, botrányoktól és sikerektől övezve vonult végig a hatvanas hetvenes években. A filmes szakemberek sem mondhatnak mást csak azt, hogy zseniális rendező, író, költő volt. Munkássága, stílusa kimagaslik az átlagtól. Témája erősen szexuális töltetű, megjelenítési módja nyers, durva, közönséges, provokatív és néha bizony nagyon keményen arcul üti azt a társadalmat amiben élt, amiben élünk.
Az utolsó filmje a legemlékezetesebb és ehhez sajnos az is hozzájárult, hogy emiatt gyilkolták meg. A nácik által megszállt Északolaszország, a sSzálói köztársaságban játszódik. Unatkozó fasiszta elöljárók egy kastélyban hozzák létre a maguk kis birodalmát, és rendezkednek be egy olyan életre amely talán jellemzi az egész fasizmust. Begyűjtenek nyolc fiút és nyolc lányt, akaratuk ellenére elhurcolják őket és arra kényszerítik, hogy mindent megtegyenek amit csak parancsolnak. A film előrehaladása egyfajta alászállás az alvilágba, ahogy zajlanak az események mind lejjebb és lejjebb csúsznak a szereplők az emberi mivoltukból kivetkőzve, a végén már az állati viselkedésnél is alább süllyedve. Eleinte szexuális vágyaik kielégítésére használják a lányokat és a fiúkat, amely folyamatosan durvul, majd alantas ürülék evésre kényszerítik őket, majd egy vég kifejlettként rettenetes szadista közösülésekbe, csonkítással és egyéb kínzásokkal tarkított finálét láthatunk. Maradva a film végénél (úgy látszik a mai írásom már csak így fog felépülni) tipikusan hordozza a neorealista jegyeket. Azokat a jegyeket amelyeket nagy elődei filmjei is hordoztak. Pasolini neorealista volt. Amely, maradva a film végénél természetesen nyitott. A realista filmek tipikus kézjegye, hogy a filmek befejezése nyitott, vagy is tulajdon képen nincs vége.
E film megtekintése során a filmben látottak által okozott feszültség, az elégtétel követelése, a film végére már nagyon erős lesz. De nem történik semmi. Az eltorzult elméjű szadista fasiszták nem kapják meg méltó büntetésüket, egyszerűen vége lesz a filmnek. Úgy próbálja meg nekünk ábrázolni a valóságot ahogy van. El kell fogadnunk, hogy a világ nem csak napfény és homok, hanem bizony rengeteg olyan dolog, amelyet az emberek inkább észre sem vesznek, ne keljen tudomást venni arról, hogy ilyen van és bizony ilyen világban is élünk. Pasolini ki akarta nyitni az emberek szemét, láttatni velük, hogy milyen világban élünk. Tükröt tart elénk amely megmutatja naturalista módon azt, mire is képes az ember és mi lesz ha nem cselekszünk semmit, csak tudomást nem véve inkább olyan filmeket, könyveket keresünk amelyek csak boldogságot és rózsaszín felhőket hozza el nekünk. A Pasolini tükör sajnos nem torzít, lehet utálni, nem tudomást venni róla, de ettől még tény marad, hogy a világunk bizony ilyen is lehet.
Ez a tükör okozta a halálát is, ugyan is a bemutató előtt nemsokkal agyonverték e film elkészítése miatt. A film forgatása alatt is kaptak fenyegető leveleket, de ezzel nem foglalkozva dolgozott tovább. A bemutatót már nem élte meg. Agyonverte egy olyan ember aki felháborodott azon, amit látott és nem volt hajlandó elfogadni azt, hogy nem Pasolini volt az, aki ezeket a dolgokat amiket a filmben látunk kitalálta, hanem egyszerűen csak mondani akar nekünk valamit. De, ez egy olyan erősen vallásos országban mint Olaszország nem csak akkor, de talán még ma is bűn lenne. Belehalt az igazságba? Mit hordozott Pasolini? Mit képviselt? És ami a legfontosabb mit akart nekünk mondani? Ez a bejegyzés nem fogja ezt megfejteni. Próbálom kicsiben ábrázolni. Pasolini egy lázadó volt. Lázadt a rendszer ellen, a társadalmi igazságtalanság ellen, az egész jóléti társadalom ellen. Mivel tehetséges volt, ezért ezen nézeteinek hangot is tudott adni műveiben. Pasolinit általában ha tanítják az egyetemen vagy főiskolán akkor mindig csak mint művészt tárgyalják, azt az embert aki filmet csinált és könyvet írt vagy éppen verset. Taglalták a stílusát a módszerét emlegették, különleges látás módját és ábrázolás módját, de igen kevés szót kapott az, hogy mit is akart nekünk mondani. Erre csak akkor derül fény, ha egy kicsit utánajárunk Pasolininek.
Miért rejtette a történetet a fasizmus alá? Talán ezzel akarta kifejezni a mai jóléti társadalmat? Most biztos jó páran a szívükhöz kapnak, mert hát hogyan lehetne összehasonlítani a fasizmust a mai szabad demokratikus társadalmakkal. Könnyen? Sehogy? Hát ezt mindenki döntse el magában. Pasolini mind azon felett, hogy kivételes tehetségű filmes volt, látta a rothadást is az éppen virágzó társadalomban. Sokan nem szerették őt szókimondása és nyers provokatív ábrázolása miatt, fáj az igazság? Vagy egyszerűen nem akarunk szembe nézni azzal, hogy lehet igaza van? Vagy egyszerűen csak őrült volt? Derítsük ki. http://www.youtube.com/watch?v=0o2ul-UwOvU
